Tőserdő-Tiszaug túra

Ilyen időt az idei ősz már nem ád, használjuk ki hát a feltehetően utolsó lehetőséget! – ez volt a jelszavunk október utolsó szombatján, amikor felkerekedtünk, hogy két keréken látogassuk meg Tőserdőt, majd Tiszaugot, illetve a varázslatos őszi színekbe öltözött Tisza-parti tájat.
Reggel 9-kor még csípős hideg, de hívogató napfény fogadja a 12 fős társaságot. Kényelmes tempóban gurulunk ki Kecskemétről, szél nem nehezíti a dolgunkat, és alig egy órás tekerés után máris Szentkirályon találjuk magunkat, szivárvány festette boltozat alatt. Kicsit sárga, kicsit savanyú, kicsit rozsdás, ellenben teljesen a miénk, és a park körülötte szépen rendben tartott, apró kis halastóval, benne még ilyenkor is aktív lakókkal.
Szentkirályról kifelé menet még rövid pihenőt tartunk egy falatozóban. Kávé és reggeli, hiszen sem álmosan, sem éhesen nem lehet kerékpározni, újabb kilométerek pedig bőven várnak még ránk. Felcihelődve már Tőserdő közvetlen szomszédságába, a Lakiteleki Népfőiskola szoborparkjába vezet utunk. A magyar történelem nagy alakjainak szentelt, és gondozott, már-már arborétumhoz hasonlatos természetes környezetbe helyezett nemzeti emlékpark számos népi írónk, zeneszerzőnk, a magyarság sorsát egész életükben aggódva figyelő, és rajta segíteni akaró egyházi és történelmi személyiségünk életművére emlékezteti az idelátogatókat.
Kecskeméti gyerök nincs meg Tőserdőben eltöltött nyári kalandok nélkül: vagy családi nyaralások, vagy baráti körben eltöltött pár nap felhőtlen szórakozás, vagy harsányra sikeredett osztálykirándulás emlékei, de Tőserdő szinte kihagyhatatlan, kötelező program a környék életében. Az első sült hal íze a szánkban, az első horgászbotos próbálkozások, Tősfürdő, a nagymami üdülője mögött elrobogó piros vonat, a pingpong csaták…mind megannyi és közös emlék. Nekünk nem a Balaton, hanem Tőserdő a Riviéra. Kicsit furcsa is az őszi hangulat ezen a tájon, a kihalt termálfürdő, a sárguló-rozsdásodó erdő, az ezúttal nem a benne való megmártózásra hívogató, elég zavaros színű, már ránézésre is hideg víz látványa. Élet persze most is van, horgászni, csónakázni, a folyóparton gyalogosan bóklászni, túrázni az év ezen szakában is lehet, és jó néhány környékbelit természetközelbe csábít a szép október végi idő.
Mert végre ereje is van a napnak. A déli órákban járunk, és sugarai kellemesen fűtik bőrünket a ruhán keresztül. Nehezen is hagyjuk ott a tőserdei kilátót, annyira jól esik egy kis napfürdőt venni. De Tiszaug már Tiszántúl, más tájegység, sportbéli rangját a mai túránknak ez adja meg, úgyhogy nem hagyhatjuk ki. Bukdácsolunk kicsit a szebb napokat is látott lankás dűlőúton, majd a 44-es főút forgalma, annak izgalmai várnak ránk, hogy aztán a Tiszaugra bevezető, enyhén a hegyvidékekre emlékeztető út szerpentines kanyarjai következzenek.
Tiszaugon a nevezetes kút, és annak vize megosztja a társaságot. Egy biztos, én már számtalanszor ittam belőle, de eddig még egyszer sem lettem rosszul tőle, és a helyiek is esküsznek rá. Kulacsokat töltünk hát, majd irány a szabadstrand. Ezúttal csak nézzük a vizet, gyönyörködünk a partot szegélyező nádas látványában, üldögélünk a még most is dús fűben. Féltávnál járunk, megérdemeljük.
Visszafelé még megállunk Tőserdőben egy kisvendéglőnél. A tápanyagraktárak feltöltése fontos feladat, csak levegővel nem lehet meghajtani a kerékpárt, a tüdő és a lábak mozgásához energia szükségeltetik. Délután 3 óra körül szedelőzködünk, még sötétedés előtt igyekszünk hazaérni. Olyan makacs elszántság van a kis csapatban, hogy a szentkirályi bekötőútnál elhelyezett frissítőpontra fittyet hánynak, és esélyem sincs kiszabadítani a csodacsokit a papírcsomagolásából (ami egyben az én csokibontási felkészültségemet is minősíti egyébként).
Viszont teljesül a terv, a ránk törő sötét előtt jóval elérjük Kecskemét határát. Nagyjából 80 kilométer van mögöttünk, becsületes teljesítmény ez mindenkitől, ennek már komoly sportértéke is van. Mindenki büszke lehet magára, aki végigtekerte velünk ezt a túrát, egy hétköznapi embernek eszébe sem jutna ekkora távolságot elvállalni kerékpárral.

Ezúton is köszönjük túratársunk, Hársch Ferenc ötleteit a látnivalókkal kapcsolatban. Nem utolsósorban a fotók is az ő munkáját dicsérik: https://picasaweb.google.com/116417581331668370606/2011Oktober29ToserdoT...

Tavasszal újult erővel, szervezetten-rendszeresen igyekszünk majd túralehetőségeket kínálni a mozogni vágyóknak. Számtalan kisebb-nagyobb túra gondolata fogalmazódott meg bennünk, és nemcsak a közvetlen környékre korlátozva. Rügyfakadáskor biztosan jelentkezünk majd, mert sok mindent meg kell még néznünk ezen a világon.