III. SZÉP Kihívás - Akik elszámoltak kétszázig

Kétszázig elszámolni nem hétköznapi, igazi embert próbáló és megmérettető feladat, de mint az alant található nem kevés név is bizonyítja, egyáltalán nem lehetetlen küldetés.
De talán nem is a végeredmény a legfontosabb, hanem a számolás folyamata maga, amit közben érzel, amit átélsz, amit magadba engedsz belőle, és ami veled marad, viszed magaddal tovább. Amit úgy idézel fel később, hogy Amikor...

Minden teljesítőnek, SZÉP Kihívásnak nekifeszülőnek kívánok még sok-sok Amikor-pillanatot a sajátjaim kis gyűjteményével.
 
Barna Imre
 
 
 
 
Amikor szinte észrevétlenül marad el egyik település a másik után... mentek keresztül falun, községen, városon... házakat és embereket hagytok magatok mögött, réteken és erdőkön vágtattok keresztül...

Amikor hegyre fel elfáradsz, krízisben vagy, kínzó fájdalommal teli és a fejedben csak egyetlen parancs dübörög: nem megállni, csak nem megállni... mert ha egyszer megállsz, többször is megállsz...

Amikor előtted van még egy ötvenes, lehajítasz egy joghurtot, és legyintesz: "hazáig ennyivel is elmész..."

Amikor defektet szerelsz kanálnyéllel...

Amikor megállsz, és a sós izzadság a szemedbe folyik, te pedig ordítasz, mint egy oroszlán...

Amikor kánikulában és fullasztó ellenszélben az izzadtságtól összetapad a vádlid a comboddal...

Amikor a pesti vizsgára menet Gödöllő felé kerülsz, a hirtelen meleg fejbekólint, megfősz, elfogy a vized... és a 3-as főút dombjai elfogyasztják az utolsó erőtartalékaidat is...

Amikor teljesen, minden idegsejtedben átérzed, hogy a kerékpározás a fájdalom szeretete... a kerékpáros a fájdalom bűvöletében él, a kényszerből varázsol erényt és dicsőséget...

Amikor a kora nyári hajnalban az erdős részeken megszorul a fülledt levegő, bepárásodik a szemüveged és szinte semmit sem látsz... a körülötted gomolygó napsütötte homály és a magány fensége magával ragad, és úgy érzed, egyedül élsz ezen a világon...

Amikor télen, terepgumival célzol meg egy Kecskemét-Pest retúrt... este fagypontközelben gyúrod hazafelé a csillagtalan sötétségben, az elhagyatott mellékutakon borsódzik a hátad a tanyasi kutyák távoli dühétől, a rádió hóviharral fenyeget...

Amikor már magadnak is kicsit túl sok leszel...

Amikor úgy tűnik, hogy a kanyar után lejtő jön, de befordulva csak egy újabb meredekkel szembesülsz... és amikor csak érzéki csalódás, hogy lejtőn mégy, valójában emelkedik, a nyerget mintha fogná valaki hátulról, valami láthatatlan erő, és az út nyúlik, mint a gumi...

Amikor senki más nem tenné, te akkor is tekersz... éjjel háromkor egyedül a városban, vagy félméteres hóban fagypont alatt tízzel, vagy 40 fokos száraz, forró kánikulában...

Amikor két hét alatt négyszer ázol bőrig, és a fejed felett már megint gyülekeznek a felhők...

Amikor a Kecskemét-Balaton-Kecskemét szolgálatot szinte végig szakadó esőben gyaluljátok le, és a Balatonra csak undorodva néztek rá, hogy a fene egye meg, hát ez is vizes...

Amikor szinte kezdek félni magunktól... az Erzsébet-híd lábától kirobbanva bikemessenger, fél óra alatt megérintve a Dunaharaszti táblát...

Amikor pár éve még megkérdezted magadtól, ha elfáradtál, hogyan érek innen haza... most pedig, legyél bármilyen messze az otthonodtól, ez fel sem merül benned, mert tudod, hogy egyszer úgyis hazaérsz, mindig hazaérsz...

Amikor gyerekkorodban megmutattak neked egy földutat, a Sóhordót, hogy bizony ezen egészen Pestig fel lehet menni... elültettek egy vágyat benned... és pár év múlva, igaz, nem a Sóhordón, de felkúsztál egészen Pestig... majd eltelt megint pár év, és oda-vissza tekerted már, véreddé vált, talán egy kicsit meg is untad... most pedig 2 óra 13 perc alatt hernyózzátok meg, érezve, hogy még van tartalék bőven bennetek...

Amikor tüzijáték után a többiek felhívnak, hogy merre vagy... "gyerekek, még Budán hegyezek"... a lezárások miatt csak úgy rögtönözve meg kell másznod a Gellért-hegyet... lefelé meg egy rendőrautó mögött robogsz ötvennel a sötétben...

Amikor a 2-es főúton a sötétben lavírozol... húzós emelkedő-lejtő kombók, és annyira ritmusban vagy, hogy véletlenül majdnem ráborítasz az M2-esre...

Amikor éjszaka kiérsz egy településről, belefúrod magad a fekete éjszakába, felfedezni indulsz a Föld árnyékos oldalát...

Amikor a 7 bar kilövi a kavicsot a kereked alól...

Amikor a hátad mögött felbukkanó kamion láttán mormolod magadban: "Gyere, te állat!"...

Amikor a téged megelőző busz hátuljából áradó meleg délután pusztító forróság, késő este angyali érintés...

Amikor csak néznek rád csodálkozva, miközben az út szélén kényelmesen elhelyezkedve kanalazod a lekvárt az üvegből, vagy a mogyorókrémet a Nyugatinál...

Amikor Pesten van még három kakaóscsigád meg két táblás csokid, majd azt mondod, hogy ezt vétek lenne csak a visszaútra elpazarolni... és beveszed magad a Pilisbe...

Amikor hegynek felfelé önkéntelenül felkiáltasz, hogy ez dekurvajó... és csak utólag, egy idős asszony rádszegeződő, csodálkozó tekintete után veszed észre magad, nem vagy egyedül...

Amikor az össze-vissza kavargó, állandóan változó szélirány hajtotta, és vissza-visszatérő viharfelhő elől lavírozgatsz...

Amikor éjjel hazafelé Törtel után már látod a csapkodó villámokat Albertirsa felől... aztán Nagykőrösnél Cegléd felől... végül már előtted is egyre sűrűbben verdesi a földet az ég korbácsa, körbeölelnek, körbekerítenek a viharfelhők, versenyt futsz az istenekkel, és a végén te kerülsz ki győztesen, mert fél háromra érsz haza, a háború kezdete előtt tíz perccel...

Amikor a Nimródból 5 percenként néztek ki, hogy mikor áll el az eső... lélekben már a Mátra kaptatóit talpaljátok... és végre szakadoznak a felhők, az ég pedig világoskék...

Amikor nem pihenünk sokat, mert abban csak elfáradunk...

Amikor méltatlankodva csóválod a fejed, hogy a szelet ki nyitotta meg...

Amikor örülsz, hogy őzekkel találkoztál, és nem kutyákkal, mert kutyákkal nehezebb a béketárgyalásokig elvergődni...

Amikor az országutak már nem idegenek számodra... bárhova is mégy, az ismeretlen embernélküliségben otthon érzed magad, az országút nem ellenség, hanem jóbarát, olykor méltó és kemény ellenfél...

Amikor hullámvasutas, aszfaltra sárfelhordós útra lelsz Tápióbicskéig Albertirsáról... lefelé kis vízátfolyásokon, nagy repedéseken ugratsz át, kevés választ el attól, hogy perecelj...

Amikor télen az edzőkilométerek során a cipőd jeges vízzel teli, és csak a károgó varjak a társaid...

Amikor Ladánybenén egy macskával osztod meg az utolsó fánkodat...

Amikor 40-nel gyepálod a felüljárót...

Amikor a szlovák dombokon Dabas-Tatárszentgyörgy feelinged van...

Amikor darazsak, bögölyök kopognak az arcodon...

Amikor az őszi, fázós tájon az erdőben keresztülhúzódó hangulatos kis úton, szemerkélő ködben gurulgatsz...

Amikor felrakod a sonkára...

Amikor ihletett állapotban görbíted a teret...

Amikor a kerékpározás kipucolja a fejedet...

Amikor a tiszaugi szabadstrandon az egész napos tekerés után a puha víz magához ölel, kimasszíroz belőled minden fájdalmat, néma ernyedésbe simogat...

Amikor izzadt és megkínzott testedet először éri a zuhanyból kiáramló vízsugár... majd az ágyban fekszel ellazuló izmokkal, megfeszülő érzésekkel, az élménytől teljesen és végérvényesen, örökre kiütve...

Amikor másnap reggel felkelsz, és nincs semmi fájdalmad, izomlázad... de ha néha mégis megtalál egy kis izomlüktetés, az inkább egészséges, jóleső fáradtság benned...

Amikor megérzed, hogy nincs lehetetlen...

... és ott van benned egyszerre minden öröm, minden fájdalom, az összes kilométer és az összes poén, érzed minden korty ízét a szádban, minden falat erejét az izmaidban, látod magad előtt az összes utat, amin eddig végigmentél, és amin majd ezután fogsz.
 
 
 
Akik idén elszámoltak kétszázig a III. SZÉP Kihívás keretében

Legfiatalabb hölgy, aki teljesítette:
Jemcev Andrea

Legfiatalabb fiú, aki teljesítette:
Csorba Lázár

Legidősebb hölgy, aki teljesítette:
Kálmos Éva

Legidősebb férfi, aki teljesítette:
Szederkényi Sándor

Parasporolóként teljesítette a SZÉP Kihívást:
Császár Attila, a Mercedes-Benz Gyár KMSE (Kecskeméti Mozgáskorlátozottak Sportegyesülete) sportolója

346 induló, és ebből 228-an végig is mentek mind a 204 kilométeren, a III. SZÉP Kihíváson!

Ábrahám Anita
Ábrahám István
Agárdi József
Albert Attila
Alexiev Petre
Almási Zoltán
Almási Zoltán ifj.
Apagyi Péter
Asztalos István
Bács Balázs
Bagi Róbert
Bagi Zita
Balázs Ottó
Balázs-Kovács Norbert
Balla József
Balog Csaba
Balogh József
Bangó Gedeon Árpád
Bankó Dávid
Bánszki Tamás
Barabás Sándor
Baranyi Zoltán
Barna Imre
Bartók Attila
Bene József
Bene Kristóf
Bene László
Beniczki Dávid
Béres Gergő
Berki Ilona
Bertus Tibor
Bíró László
Boda Gabor
Boromisza Zsolt
Börcsök Attila
Breuer László
Breuer Tamás
Buka György
Czakó Tibor Mátyás
Czakó Zsolt
Czene Sándor Marcell
Csáki Zoltán
Császár Attila
Csenki Csaba
Csenki Csongor
Cséplő Zoltán
Csepregi Zsolt
Csermák István
Csete Sándor
Csikós Árpád
Csikós-Nagy Zsolt
Csinos Csaba
Csorba Bence Máté
Csorba József
Csorba Lázi
D.Nagy Zoltán
Danyi Csanád
Domonkos László
Donauer Zoltán
Dóra Dominik
Dunajcsik Zoltan
Duzmath Csaba
Duzmath Pál
Elek Ádám
Eperjesy János
F. Tóth László
Fábián Jenő
Faragó István
Farkas Antal
Farkas Mihály
Fejes Ferenc
Fekete Ákos
Fekete Gábor
Fekete Pál
Feldman István
Feldman Júlia
Fodor Klaudia
Fokti Sándorné
Forgó István
Földesi Bánk
Fritz László
Furmann István
Galamb Richárd
Gáspár Levente
Gáspár Tamás
Gondáné Mogyoró Irén
Győri Csaba
Harangi Ariel
Haskó Tamás
Herczeg Endre
Hódi András János
Homonnai Mónika
Horváth Gábor
Horváth Levente
Horváth Zoltán
Hovanyecz Szabina
Hudák Szilvia
Jéga-Szabó Zsolt
Jemcev Andrea
Józsa Gergő
Józsa Zoltán
Juhász Ágnes
Juhász Imre
Kalla Zsolt
Kalmár Ferenc
Kálmos Éva
Kanizsai Gábor
Kármán Pál
Kasnyík Antal
Kecskeméti Gábor
Keléné Soós Leonóra
Kenyeres Bálint
Kerekes Emese
Kereki Zsolt
Kisházi Ákos
Kiss Ádám
Kiss Bence
Kiss Csaba
Kiss László
Kiss Ottó
Klósz Gábor
Kocsis Zoltán
Kollár Konrád
Koller Andor
Kondor Tibor
Kósa Jenő
Kosik Attila
Kovács Ádám
Kovács Dóra
Kovács Gábor
Kovács István
Kovács Judit
Kovács Lajos
Kovács László
Kovács Zoltán
Kovácshegyi Bernadett
Kováts László
Kozma András
Könczöl Gábor
Könyves Anett
Kristóf Tamás
Krisztián Ferenc
Kullai László
Kurucsai Tamás
Ladányi Miklós
Lakatos Marcell
Lantos István
László Norbert
Lugosi Zoltán
Majoros Máté
Majzik Achilles
Makra Csaba
Marsa Máté
Martinovics Richard
Márton János
Matkó Balázs
Méri Balázs
Miklós-Illés Zoltán
Minkó Roland
Molnár Tibor
Morvai Dániel
Náczi István
Nagy Edina
Nagy Gergely
Nagy Imre
Nagy Kornél
Nagy Tamás
Nagy Zoltán László
Nagy Zsolt
Nagyhegyesiné Kiss Klára
Nemes Bela
Németh Zoltán
Nyúl Richárd
Ódor Krisztián
Pácsa József
Pácsa József ifj.
Pál Attila
Pál Laura
Pálinkás László
Páll Miklós
Pap László
Pap Zoltán
Pászti Edit
Pásztor Attila
Péntek Zoltán
Péntekné Lipka Gabriella
Péter Gábor
Pintér Dávid
Pintér István
Polyóka Márta
Pötör Zoltán
Rácz Attila
Rogic Ákos
Sándor Imre
Seres János
Simon Béla Szabolcs
Somi Imre
Somogyi Lajos
Spang Ottó
Sulyok István Ádám
Süveges Károly
Szabó Éva
Szabó Istvan Attila
Szabó Pál
Szabó Sándor Mihály
Szakter Tibor
Szalai László
Szalai Zsuzsa
Száller Etelka
Szántó Imre
Szazánszki Zsuzsanna Éva
Szeder Patrik
Szederkényi Sándor
Szekeres Péter
Szentmiklósi Lajos
Szép Miklós
Szerletics István
Szilvási Károly
Szűcs Enikő
Tánczos Zoltán
Termő Tibor
Téti Ottó
Tóth Csaba
Tóth Melinda
Tóth Roland
Tóth Zoltán
Török István
Turcsányi József
Ujváry András
Urbán András
Vágó Csaba
Várkonyi Gábor
Vasas Levente
Veres Mónika
Vincze Krisztián Attila
Virág Sándor
Vörös Éva
Zsolnai Ferenc

 
 
Sajtómegjelenések és Köszönetnyilvánítások